Copyright 2019 - Marianum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola

 

„Eredj ki az erdőre, a mezőre, folyó mellé vagy föl a hegyre,…IMG 0097
nézd meg a virágot, simogasd meg a fák törzsét.
Hajolj a nyírfához és szívd be az illatát.
Hallgasd a madarakat.
Próbáld megérteni azt, amit mondanak.”

Wass Albert

 

2019. október 12-én szombaton az 1006. sz. cserkészcsapat csapatnapot tartott; fogtuk hátizsákjainkat és a Svábhegy–János-hegy-vonulat déli csúcsát, a János-hegy legmagasabb pontját hódítottuk meg.
Úti célunk Budapesttől mintegy 250 m-re található természetvédelmi terület tulajdonképpen egy valóságos ‘élő múzeum’ a lakóházakkal beépített hegy tetején. Különlegessége, hogy akár a jégkorszakból megmaradt növényfajtákat is láthatunk itt, találhatunk itt hévíztevékenység okozta jellegzetes geológiai formákat, valamint megismerkedhetünk a terület mikroklímájának köszönhető sajátos élővilággal.
Csapatnapunkra vonattal indultunk Budapest-Déli pályaudvarra, ahonnan busszal közelítettük meg első állomásunkat, a Normafát. A Normafa környékének csodás, őszi színekben pompázó növényvilágában gyönyörködhettünk, ami a mészben gazdag talajnak köszönhetően sokszínű. A hegységet cseres-tölgyesek és gyertyános–tölgyesek borítják, míg a hűvösebb részeken a bükkös erdő dominál, többnyire igen idős fákkal. Csodáltuk a fák sárgás-vöröses lombját, az őszi fényeket; a nap már nem égetett, de a hideg, deres őszi reggelen még mindig melengetett. A ködös őszi táj különös hangulata, és az avarban gázolás élménye pedig feledtette a nyár vége miatt érzett szomorúságunkat. Az ösvényen haladva mindannyiunkat elvarázsolt az erdőből áradó nyugalom, az illatok és hangok…
Az utunk az Erzsébet- kilátó felé vezetett, ami neoromán stílusú, kör alaprajzú épület. Száz lépcső vitt fel a legfelső szintre, s Erzsébet királyné 1882-es látogatása emlékére épült. A legenda szerint tiszta időben a Magas-Tátra csúcsait is meg lehet pillantani. A kilátótól libegővel érkeztünk a zugligeti végállomáshoz. Lefelé káprázatos volt a kilátás a Hármashatárhegy vonulatára, a Pilis-hegység csúcsaira, a budai és pesti városrészekre. Itt buszra, majd villamosra szálltunk, s Vérmezőre kalauzoltuk csapatunkat, arra a helyre, amely nevét Martinovics Ignác és társai itteni, kivégzéséről kapta. Ebben a csodás parkban piknikkel, játékkal, métával zártuk napunkat.

A kirándulás alkalmával igazán kellemes, őszi hangulatú sétára volt lehetőségünk. Az időjárás nekünk kedvezett, a ragyogó napsütés és a sok gyaloglás nagyon jólesett mindannyiunknak; sok szép élménnyel gazdagodva tértünk haza.

Pálfi Mariann