Copyright 2017 - Marianum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola

00042

 

A tanév zárása után 2017. június 19-én az alsó tagozatos diákok közül 61 tanulóval indultunk el Kétbodonyba a nyári táborba autóbusszal.

 

 Már az első napon a kisebbekkel strandolni mentünk, a nagyobbak pedig az Öreg-hegyre indultak a „Kék túra” útvonalon. Vacsora után egy idős néni palóc nyelvjárással mesét mondott a gyerekeknek, palóc dalt tanított nekik, aztán közös játékra hívta őket. Az esti ima alkalmával új énekeket tanultunk,amelyeket Máté bácsi gitáron kísért.

Minden reggel zenére ébredtünk, Máté bácsi keltette a tábor lakóit a „Pál, Kata, Péter…” kezdetű dallal, amelyet gitáron játszott és énekelt hozzá. Először csak halkan, hogy akik még alszanak, ne riadjanak fel, majd egyre hangosabban, végül mindenkinek sikerült az ébredés. Reggeli után értékeltük a szobák rendjét, majd a napot a kisebbek palóc recept alapján süteménysütéssel, a nagyobbak pedig strandolással és sportjátékokkal kezdték.

Délután sor került tánctanulásra is, amelyet Emese néni tartott.

Ellátogattunk a „Mini Zoo”-ba, ahol sokféle állatot láttunk. A legérdekesebb az volt, amikor észrevettük, hogy a kis kenguru éppen bemászik a mamája erszényébe. Gyűjtöttünk tarajos sül tüskéket is, és fehér pávát is láttunk, ahogy kiterjesztette a gyönyörű farktollait. Délután kézműveskedtünk, telefontartót készítettünk bőrből. Bőrlyukasztóval és kalapáccsal ütöttük ki a lyukakat, és fűztük össze a rétegeket. Nagyon csodálkozott a vezetőnk, hogy milyen kitartással dolgoztak a gyerekek, kicsik és nagyok egyaránt!

Sportjátékokat, sportversenyeket szerveztünk a gyerekeknek, amelyekért nyereményeket osztottunk. A fiúk minden szabad program alkalmával fáradhatatlanul fociztak a szállásunk melletti kiépített focipályán.

Másnap kovácsműhelyben jártunk, szerencsepatkót készített mindenki magának a kovácsmester segítségével. Megismerkedtünk a műhely tartozékaival, szerszámokkal és a kovácskodás fortélyaival. A gyermekek aktívan részt vettek a munkában. Majd erőpróbának tették ki magukat: a feladat az volt, hogy egy rúd végére lópatkókat raktak, és azon versenyeztek, ki, hány lópatkót tud kitartani fél kézzel.

Jártunk a Falumúzeumban, ahol több mint száz évvel ezelőtti berendezési -és használati tárgyakat, szövőszéket, főzőedényeket, férfiak és nők ruháit, öltözködési szokásait ismerhettük meg.

Az egyik napon a falu határában lévő halastóra is elmentünk csónakázni. Hatos csoportokban, mentőmellényekben szálltunk vízre, és figyeltük a vízi élővilágot.

A legfélelmetesebb mégiscsak az éjszakai túra volt. Késő este indultunk útnak. A vezetőnk csendre intett mindenkit, hogy betekinthessünk a vadak éjszakai életébe. Denevérek csapatát vettük észre, amint felrebbentek a fák ágai közül, és néhányan, akik nagyon csendben tudtak lenni, őzikéket is láthattak. A vezetőnk 6-os csoportokra osztotta a gyerekeket, és mindegyikhez egy pedagógust választott ki. Majd egyedül, vezetés nélkül kellett a túra utolsó szakaszát megtennünk. Teljes sötétségben, az éjszaka hangjaival együtt…

Egy másik napon Romhányba túráztunk, mezőkön, réteken keresztül. A városban ellátogattunk egy Rákóczi- emlékműhöz, és egy idős bácsi mesélte el a Romhányi csata történetét.

Június 24-én szombaton pedig reggeli után felvettük az úticsomagunkat, bepakoltunk az autóbuszba, és búcsút vettünk a tábortól. Nagyon sok élménnyel, ismerettel lettünk gazdagabbak.

                                        Pozsonyi Béláné (a tábor szervezője)