Az idei tanévben rendhagyó módon készültünk az iskolai őszi zarándoklatra, Szűz Mária Magyarok Nagyasszonyának ünnepén. Alkalmazkodva az anyagi korlátokhoz – helyben – Érden „zarándokoltunk”.
Reggel 8 órakor az iskola sportcsarnokában gyűltünk össze mindannyian, közel hatszázan. Meghallgattuk Ferenc atya napindító gondolatait, majd egy hatalmas tornasort alkotva, ki-ki megkereste, hogy „hol a helye”.
Ezután minden osztály elindult valamilyen irányba, hogy elmélkedésekkel, emmauszi- és remete szakaszokkal teljesítse az útját. A kisebbek a Szent Mihály templomig jutottak, a nagyobbak Ófalun át a kálváriadomb kis kápolnájáig mentek. Volt, aki a Dunapartra, mások több templom érintésével a városon át végezték zarándoklatukat. Elmélkedtek a körülöttünk lévő világról, benne a helyünkről, és az örökké fontos szeretetről.
Kora délután ismét összegyűltünk az iskolában és közös szentmisében adtunk hálát a tartalmas, szép napért.
Néhány gondolat diákjainktól:
„Ez a zarándoklat a jónál is jobb volt.”
„Örömöt és hálát érzek ezért a csodás napért.”
„Hol az én helyem az osztályban? Ha egy gyöngyszem hiányzik, nem teljes a lánc. Ha egy gyöngyszem messzire gurul, széthullik a gyöngysor.”
„Jézussal a keresztet is könnyebb vinni.”
„Akkor érzem, hogy a helyemen vagyok, ha a szeretteimmel lehetek.”
„Földi életünk minden napja egy zarándokút, melynek során folyamatosan keressük a választ arra a kérdésre, hogy kik vagyunk, hol a helyünk és mi a terve velünk Istennek, miközben jó és rossz döntéseket hozunk, változunk, alakulunk, fejlődünk.”
Köszönet az osztályfőnököknek, tanítóknak, tanároknak és Ferenc atyának az együtt töltött tartalmas, szép napért!
