A kirándulás hetében a fél osztály megbetegedett: torokfájás, nátha, láz… Izgultunk, hogy meggyógyul-e mindenki péntek délig, hogy együtt indulhassunk Balatonszemesre a gólyatáborba. Szerencsére a többség összeszedte magát, és végül majdnem mind a huszonheten együtt szálltunk föl a déli vonatra. A tizedikesek közül heten jöttek velünk, hogy a gólyák beavatási „szertartásaiban” segédkezzenek. Az út kicsit hosszabbra sikerült, mint ami az eredeti tervben szerepelt, mert Székesfehérvártól csak egy későbbi helyjegyes vonattal tudtunk továbbutazni.

A szemesi szállást meglátva újabb csodálkozás következett: a plébánia épületében 2-3! emeletes ágyakon kaptunk alvóhelyet.

A délutáni Balaton-parti játékkal és strandolással a kora őszi hetek utolsó nyaralós napjait jól kihasználtuk, majd egy gyors átöltözést követően az esti szentmisén is részt vettünk, ahol osztályunk lelkes zenészei szolgáltatták a liturgikus zenét.

Az éjszakai „gólyaszivatás”: a hajnali négyes ébresztés, a hatórai reggeli torna némileg megviselték az éjfélig feladatokat végző csapatot, de aztán a csokigolyós reggeli jókedvre derített mindenkit.

Szombat délelőtt adott képeken lévő épületeket és vicces tárgyakat kellett megtalálni Balatonszárszón. Aki megtalálta az épületeket, tárgyakat, szelfit készített bizonyítékul. Nagyon jól szórakoztunk!

A délelőtti quiz után éhesen estünk be a Kistehénbe, ahol a szépen terített kerti asztalokra fölszolgált bőséges sajtburgermenü s korlátlan szörpfogyasztás feledtette fáradtságunkat, és újabb erőt adott a délutáni kötetlen, zenehallgatós sétához.

A hazafelé vezető vonatúton csak a tanárok aludtak el (és Ármin), mi pedig továbbra is harsány jókedvvel játszottunk és beszélgettünk az Érd alsói állomásig.

A lelkes gólyák