Igazi szeszélyes áprilisi időjárásra ébredtünk április 20-án szombaton, amikor eljött a várva-várt nap, a harmadik évfolyam Elsőáldozása. A gyerekek szüleikkel együtt gyülekeztek az Érd-Újvárosi Jézus Szíve templomnál, ahol először elvégezték az első szentgyónásukat, majd rövid próba következett. Természetesen a szülők, rokonok, barátok is megtisztíthatták a lelküket, ebben Mojzer György atya volt segítségünkre, akire hosszú évek óta mindig számíthatunk, akár a szentgyónásnál, vagy éppen egy lelkigyakorlaton. A délelőtti programunk ezzel véget is ért. Délután szép ünneplő ruhában érkeztek a gyerekek az iskolába, ahol felvették a hosszú, fehér albájukat, majd elindultunk a templomba. Égi Édesanyánk velünk volt, hiszen pont ekkor állt el az eső és ragyogó napsütésben tehettük meg a templomig vezető utat. A szentmise prédikációjában Ferenc atya kiemelte, hogy a mai napon a második legfontosabb mondatot hallották a gyerekek. Az első akkor hangzott el, amikor sok évvel ezelőtt a keresztség szentségében Isten gyermekei lettek, a második pedig az első szentgyónásban, amikor a gyóntató pap feloldozást adó szavai által tiszta lett a lelkük, letették minden bűnüket és kiengesztelődtek Istennel. Ezért is fontos a rendszeres szentgyónás, hogy Jézust minél gyakrabban tudjuk magunkhoz venni a szentáldozásban. A szentmisét a gyerekek közös éneke tette még szebbé, egy kisfiú furulyázott, egy édesanya pedig gitárral kísért minket. A közös fénykép elkészülte után visszamentünk az iskolába, a gyerekek levették az ünnepi albát, majd mindenki otthon, családi körben folytathatta az ünneplést. Hálás szívvel szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy szépen, méltó módon tudtuk megünnepelni az idei tanév Elsőáldozását.

„Segítsd Urunk a kicsinyeket, hogy megőrizzék a megszentelő kegyelmet, mindig tisztaszívűek maradjanak, és ne csak korban növekedjenek, hanem kedvességben is, előtted Istenünk és az emberek előtt.”

Dornbach Katalin

hitoktató