Nagyon gyorsan elröppent az utolsó öt hónap november 24-e óta, akkor a szalagtűzéssel kezdődött a végzősök búcsúzása az iskolától. De a szalagtűzés elmúlt és megkezdődött az érettségire való felkészülés.

Az iskola kápolnájában minden délben, az éppen szabad tanárokkal, elimádkozzuk az Úrangyalát, ezt követően pedig diákjainkért imádkozunk.  

Naponta hálát adunk értük! Jó érzés volt látni az eltelt 12, egyeseknél 4 évben, hogy honnan indultak, és kivé váltak.  Hálát adunk kinyíló életükért, tehetségükért, az előttük álló lehetőségekért.

Kicsit aggódva és féltve engedjük őket el, de bízunk benne, hogy az elvetett mag jó földbe hullott. Így aztán naponta kérjük a Jóistent, hogy oltalmazza, vezesse őket, és töltse be szívüket lelkesedéssel, tűzzel, hittel, szeretettel.

A ballagás a végzősök útnak indulását szimbolizálja. Lezárja a gimnáziumi szakaszt és megnyit egy reményteljes jövőt, kitárul számukra a világ, számtalan lehetőséggel. Lesznek közöttük értékes és értéktelen lehetőségek. Kérjük a Mindenhatót, hogy növekedjenek bölcsességben és a szív jóságában, segítse őket, hogy ne váljanak rabjává szenvedélyeknek, technikai eszközöknek, hanem tudjanak szabadon szárnyalni, szeretni, adni, alkotni, építeni.

Itt a Marianumban az a célunk, hogy egyfajta igényességet mutassunk a diákoknak. Igényes oktatást, nevelést, igényesen rendezett, szép, tiszta épületet, igényes iskolán kívüli programokat. Szeretnénk, ha diákjaink rendelkeznének elegendő bátorsággal az igényesség felismerésére.

A 12. osztálynak kedves és jó osztályközössége volt az elmúlt években. Ez idő alatt a tantárgyakhoz köthető intellektuális ismeretek mellett megtanulták a környezethez és a társakhoz való alkalmazkodást is. A közösségformálást, az egymásra való odafigyelést, egymásnak való önzetlen segítést. A szeretet parancsát, mint a legfőbb parancsot, alapértéknek tekintettük. Manapság sajnos az egész élet versenyfutás, versengés, ezért nehéz a szeretetet alapértéknek megélni. A közös munkához való hozzászokás a felnőtt életben is nagy segítség lesz.

Kérjük az isteni Gondviselést, hogy mi, felnőttek hiteles mintát adjunk diákjaink számára, szeretnénk, ha a felnőtt nemzedék befogadná őket és teret adna a kreativitásuknak.

Kedves Ballagók!

Időnként nehéz, embert próbáló időszak is volt a középiskolai négy évben. Kezdődött a Covid-járvánnyal, a bezártsággal, éppen akkor, amikor ismerkedni, közösséget építeni akartatok. Az utóbbi 2-3 évben viszont rengeteg kegyelmet is átélhettetek, erre jó most emlékezni. Voltak élménydús kirándulásaitok, iskolán kívüli programjaitok. Közösen küzdöttetek a sportnapon, jól szórakoztatok a farsangi bulin és a játékdélutánokon. Tavaly tavasszal többen részt vehettek a Szentatyával való találkozáson a Sportarénában. Nagy ajándék, hogy hallhattátok, ahogy bátor hitre szólította fel a fiatalokat: „Aki mer, az nyer”.

Most, amikor megköszönjük a Jóistennek a tanulmányaitok alatt kapott kegyelmeket, kissé szomorúan élitek át az elválás pillanatait. Búcsút intetek mindennek, ami ismerős, már-már kényelmes is volt. Gondoljatok most hálával azokra, akik segítettek, biztattak, bátorítottak az évek folyamán – szüleitekre, családtagjaitokra, barátaitokra és tanáraitokra is.

Ebben a pillanatban nem a távozáson van a fő hangsúly. Ez egy olyan különleges ünnep, amelyben egyszerre van jelen az emlékezés és a búcsú, az útra hívás és az új iránti kíváncsiság. A ballagók vonulásában ott van a véges végtelenség és a majdani megérkezés reménye is.

A ballagás nem befejezés, nem célba érés, hanem csak egy megszusszanás, egy kis pihenés talán, s aztán az élet indul tovább, hogy azt a küzdelmet, azt a harcot, amelyet vívni kell, meg tudjátok vívni. Itt az iskolában tanáraitok próbáltak felkészíteni nemcsak szellemileg, de lelkileg is arra az életre, amelyet Isten adott a számotokra. Most már nem egyéb a fontos, mint az, amit Szent Pál apostol így fogalmazott meg: „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál!” Tartsatok ki abban a jóban, abban a szépben, abban a nemesben, amit itt a Marianumban tanáraitokon, nevelőiteken keresztül magatokra szedtetek.

Itt szeretném megköszönni Auer Tamás osztályfőnöknek, hogy az eltelt 4 évben odafigyelt rátok, kedves humorával tartotta bennetek a lelket és mindig tovább-tovább lendített titeket.

Boldogságos Szűz Mária, anyai szereteteddel, bölcsességeddel és szelídségeddel állj végzős diákjaink mellett, oltalmazd és vezesd őket!