Az iskola története
A jelenlegi Marianum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola helyén 1935-ben alapítottak polgári leányiskolát a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek.
A Keresztes Nővérek tevékenységének középpontjában a nevelés állt.
A nővérek tudták, hogy a lányoknak ebben az életkorban olyan lelki felkészültségre kell szert tenniük, és olyan erények birtokába kell jutniuk, amelyek az élet nehézségein átsegítik. Céljuk volt, szerénységre, lemondásra nevelni őket, kiirtani szívükből a nagyravágyást, a jó édesanya eszményképét állítani eléjük. Jól tudták, hogy az a feladatuk, hogy kialakítsák a lányokban az erkölcsi jellemet. Ha Istent és az ő törvényeit fogadják el, olyan biztos alapot nyernek, mely még a leggyengébbeket is átsegíti az élet útjain.
A Keresztes Nővérek nevelési tevékenységüket a lélekmentés, lélekformálás és személyiségfejlesztés szolgálatába állították. Jelenlétük az iskolai nevelésben három fontos területen mutatkozott meg; elsősorban a nevelés és az evangelizáció kapcsolatában; aztán az Isten iránti nyitottságra való képzésben; végül pedig a másik elfogadására és az együttélésre való képzésben.
A lakosságra mérhetetlen szenvedést zúdító II. világháború után a katolikus oktatási rendszer tudatos és teljes körű felszámolására még senki sem gondolt, átalakítására azonban számítani lehetett. Az általános iskolák felállítását kimondó határozat a polgári iskolák megszűnését is jelentette.
1948 tavaszán a kommunisták megindították rohamukat az egyházi iskolák ellen, és a Keresztes Nővérek egykori leánypolgári iskolája az állam tulajdonába ment át. Az akkori viszonyok között olyan nagy, modern és jól felszerelt épület és iskola jutott így a község birtokába, hogy alkalmas lehetett középiskola létesítésének céljaira.
1948 őszén, a hivatásuktól és munkájuktól megfosztott nővérek otthonukat is elveszítették. Az általános iskolává nyilvánított Marianum épülete az állam kezelésébe került.
Az érdi nővérek szeretetszolgálatukat már csak a községi Szeretetházban gyakorolhatták, 1949-ben ettől is megfosztották őket. Intézményeik bezárása után csaknem lehetetlen helyzetbe kerültek.
Az újrakezdés
A Marianum épületét az érdi 2. sz. Általános Iskola használta 1987-ig. Az évek során az épületen állagmegóvást, felújítást nem végeztek, a sok áldozattal, lelkesedéssel és összefogással létrehozott épület üresen állt és pusztulásnak indult.
Az épület, amely az Érd-Újvárosi egyházközség területén áll, szinte az utolsó pillanatban menekült meg. Még a rendszerváltozás előtt Hajdu Ferenc plébános kezdeményezésére megalakult a Katolikus Szülők Érdi Egyesülete és létrejött a Szent Imre Alapítvány, mindkét kezdeményezés közös célja az iskola újraindításának támogatása volt.
Miután az egyházközség az épület feletti kezelői jogot visszakapta, 1989-ben megkezdődhetett az iskola újjászervezése. Ekkor, mintegy 600 m2-nyi épület állt rendelkezésre, melynek teljes felújítását kellet megvalósítani. A tényleges munkák 1991. március 15-én kezdődtek meg a város és a helyi lakosság nagyarányú támogatásával.
A részben használhatóvá tett épületben 1991. szeptember 14-én kezdte meg működését a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek Marianum Általános Iskola. Az iskola alapítója Hajdu Ferenc plébános volt, aki miután a fenntartói jogokat az egyházmegyei hivatal átvette, azóta is püspöki biztosként felügyeli az intézményt. Az újraindítás utáni első igazgató Bartha Lászlóné volt, aki 1995-ig vezette az iskolát. A diákok létszáma és a nevelők száma éveken át folyamatosan emelkedett, de az épület bővítése nem mindig tudott lépést tartani a megnövekedett igényekkel.
1995-től Szalma István vette az intézmény vezetését. Ez időtől széleskörű összefogás eredményeként az építkezés nagy erőkkel folytatódott. Az épület két új szárnnyal bővült, az egyikben kapott helyet a nővérek elhelyezését szolgáló klauzúra és kápolna.
Az 1996/97-es tanév évzáróját követő héten megkezdődött a nővérek végleges elhelyezését biztosító klauzúrát, kápolnát, igazgatóságot, két új tantermet és raktárként szolgáló pincét magába foglaló új épületszárny építése.
Az építkezés a tervezett ütemben haladt, ennek következtében az 1997/98-as tanév kezdésére a munka folytatása már kevéssé zavarta az iskolában folyó pedagógiai munkát. Az udvar egy részét ideiglenes burkolattal láttuk el, így lehetővé vált az udvari szünetek megtartása.
Szeptember végére az új szárny tető alá került. Az esős, hideg idő beállta előtt biztonságossá vált a belső szakipari munkák végzése.
1998 tavaszán a nővérek birtokba vehették az új szárny földszintjét, mely addigra igényes kivitelezéssel teljesen elkészült. Dr. Takács Nándor megyéspüspök atya húsvéthétfőn, a Jézus Szíve templomban celebrált szentmise után áldotta meg a kápolnát és a klauzúrát.
Az építkezés megindítását és részleges elkészültét – az olykor nyomasztó anyagi gondok ellenére – lehetővé tette az Egyházmegyei Hatóság, a Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek, a Szent Imre Alapítvány nagylelkű anyagi támogatása valamint a szülők sok éve megnyilvánuló áldozatos segítsége.
Az 1997/98-as tanév végén a gyakorlóiskolai feladatok miatt az addig elégségesnek tűnő tanterem szám már kevésnek bizonyult. Ennek következtében a tervezést és engedélyeztetést követően a tanév végén az igazgatósági szárny belső munkálataival párhuzamosan megkezdődött a még be nem épített régi tetőtér födémcserével együtt történő, négy tanterem kialakítását lehetővé tevő átépítése.
2013-tól Takácsné Tóth Noémi igazgatónő vette át az intézmény vezetését. Vezetése alatt az iskola nem csupán megőrizte korábbi hagyományit, értékeit, de a változásokkal, újításokkal is gazdagodni tudott.
2017. június 19 – augusztus 31. között a KEHOP-5.2.3-16-2016 pályázat keretében az iskola teljes körű energetikai felújítása történt meg. Ezen időszakban az épület összes külső nyílászárójának cseréjére sor került, illetve a homlokzat hőszigetelése és a pincefödém szigetelése is megtörtént.
Igazgatóságának ötödik évében a Székesfehérvári Egyházmegye beruházásaként 2017. augusztusában megkezdődött az iskola épületének bővítése.
Nagy türelemmel és fáradságot nem ismerve tett és tesz meg mindent Érd város katolikus oktatásának még teljesebbé válásáért, az iskola bővítéséért, új iskola létesítéséért.
Az új épületszárny építése
A Székesfehérvári Egyházmegye beruházásaként 2017. augusztusában megkezdődött iskolánk épületének bővítése, melynek során egy 4 szintes, 1664 m² alapterületű épületszárnnyal egészült ki a mostani iskolaépület.
Így új tornaterem, ebédlő és tantermek kerültek kialakításra. Az összesen 2610 m² –es telken az új épület mellett egy zárt sportpálya is kialakításra került. A két épületet átjáró híd köti össze.
Nővérek
Katalin nővér
Életére, munkájára a határozottság, a fegyelem és a töretlen munkakedv volt jellemző.
Szerette a pedagógus pályát, nagyon szeretett tanítani, az élete volt a gyerekek okítása, nevelése. Rendet és fegyelmet tartott környezetében.
Egész életét a tanításnak szentelte.
Aktívan részt vett iskolánk életében. Fáradhatatlanul szervezte a zarándoklatokat, az elsőáldozás előkészületeit és lebonyolítását, a nyári- és téli táborokat, amiken maga is részt vett. Tenni akarása, helytállása, szakmai felkészültsége mindannyiunk számára példaértékű.
Pihenésre kevés időt fordított, annál többet imádkozott. Sokszor láttuk őt a kápolnában. Szívén viselte mindannyiunk sorsát, sokszor imádkozott értünk.
Aktivitása, munkabírása szinte határtalan volt. Egészen betegségéig, amikor is meggyengült teljesítőképessége, és már egyre kevesebb időt tölthetett a gyerekekkel. Keresztjét hősiesen viselte, a reményt, a bizakodást soha nem adta fel.
Szíve fölött hordta a Szűz Anya érméket, amik védelmet és erőt adtak neki.
Életével, munkájával, szenvedésével mindannyiunknak példát adott.
„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.
Készen vár az igazság győzelmi koszorúja,
amelyet azon a napon megad nekem az Úr, de nemcsak nekem,
hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.”
(Timoteus 4,7)
Madgolna nővér
A 2000/2001-es tanév befejeztével nagy gyász érte iskolánkat. Szabó Erzsébet M. Magdolna nővér a végig dolgozott tanév után váratlanul itt hagyott bennünket. A halál Őt nem érte váratlanul és készületlenül, hisz áldozatos, gyermekeket nagyon szerető élete során mindvégig hűséggel szolgálta Isteni Jegyesét. Temetése szülőalujában, Bágyogszováton volt július 7-én, melyen a tantestületen kívül sok szülő is részt vett.
Üzenet…
Miért sírtok, hisz Isten arca volt,
Mely simogatóan, hívón rám hajolt.
És én mentem… s most fényözönben élek,
És nem vagyok más, csupán tisztult lélek.
Sziromhullás volt, árnyékom lehullt,
A szemetek hát könnybe miért borult?
Ha emlegettek… köztetek leszek…
Ha rám gondoltok… mosolyogjatok…
Emlékem így, áldás lesz rajtatok!
Augusztina nővér
A reggeli harangszót már a templomban köszöntötte. Kedves mosollyal, figyelő szemekkel várta a gyerekeket. A legkisebbek is napok alatt megtanulták a nevét.
Minden délben csendes imája kíséretével szólaltatta meg az iskola harangját.
Alázattal teli élete példa minden gyermek és felnőtt számára.
Olyan békességgel tért meg Teremtőjéhez, mint amilyen békességes szeretettel vette körül az embereket.
„Nincs nagyság ott, ahol nincs egyszerűség, jóság és igazságosság.” – Tolsztoj
Augusztina nővér , 2007 szeptember 10-én, életének 85. évében elhunyt. Temetése szeptember 21-én volt, a római katolikus egyház szertartása szerint a Jézus Szíve templom urnatemetőjében.
Évkönyvek
Évkönyv
1991
Évkönyv
1992
Évkönyv
1995
Évkönyv
1996
Évkönyv
1997
Évkönyv
1998
Évkönyv
1999
Évkönyv
2000
Évkönyv
2001
Évkönyv
2002-03
Évkönyv
2003-04
Évkönyv
2004-05
Évkönyv
2005-06
Évkönyv
2006-07
Évkönyv
2007-08
Évkönyv
2008-09
Évkönyv
2009-10
Évkönyv
2010-11
Évkönyv
2011-12
Évkönyv
2012-13
Évkönyv
2013-14
Évkönyv
2014-15
Jubileumi évkönyv
2015-16
Évkönyv
2016-17
Évkönyv
2017-18
Évkönyv
2018-19
Évkönyv
2019-20
Évkönyv
2022