2025.07.03-09. között tartottuk meg a sorrendben 5. iskolai zarándoklatunkat.

Ez évben ismét az országos Zarándoktáborprogram keretében valósítottuk meg az útunkat. A program színvonalas szálláshelyeket, étkezéseket, illetve a zarándoklatunkhoz programtervet biztosított számunkra.

Az idei évben visszatértünk egy olyan útvonalra, amelyen már évekkel ezelőtt jártunk. Tihanyból elindulva egészen Pannonhalmáig haladtunk a gyalogos zarándoklatunk során.

Örömmel tapasztaltuk, hogy ebben az évben többen jelentkeztek a zarándoklatunkra, mint az ezt megelőző években. Összesen 19 fiatallal indultunk. A csoportunkban voltak már a gimnáziumunkból elballagott, illetve jelenleg is nálunk tanuló fiatalok. Külön örömet jelentett, hogy viszonylag sok új arc is velünk tartott.

A zarándoklatainkat, mint minden évben egy-egy személyes köszönetként, hálaadásként ajánlottuk fel. Az idei zarándoklatunkat egyházközségünk egy fiatal tagjáért, volt marianumos társunkért, Annáért ajánlottuk fel, és az imáinkban kértük az ő mielőbbi gyógyulását.

Zarándoklatunk nem csak egy közös gyalogos kirándulást jelentett, hanem az utunk egy közös lelki utazáson is átvezetett bennünket. A napi témáinkat Szent Benedek életéből vett példákkal vezettük fel. Ezen a közösen átélt utazáson rácsodálkozhattunk a természet szépségeire, elmélyedhettünk önmagunk és a személyes kapcsolataink megismerésében, illetve átelmélkedtük az Istennel való kapcsolatunkat.

A zarándoklatunk kezdő miséjét Ferenc atya tartotta az indulásunk előtt, és tőle kaptuk az indító áldást is a zarándoklatunkat megelőző nap reggelén.

A napi programunkat a reggeli közös imádságokkal kezdtük, amelyben az aznapi szentírási részeket, elmélkedéseket, és imádságokat olvastuk fel. A napi témáinkat közösen folytatott beszélgetések, egyéni elcsendesülések, emmauszi beszélgetések keretében elmélkedtük át. A napi gyakorlatunkból az imádságos alkalmaink sem hiányoztak, így mindennap imádkoztuk a Rózsafüzért, az Úr angyalát. Mivel az utunk során három bencés apátságot is érintettünk, így volt alkalmunk a szerzetesekkel együtt részt venni a zsolozsmás alkalmakon is, amelyek nagyon különlegessé, és széppé tették a zarándoklatunkat. Természetesen a zarándoklatunk központi eseményei a szentmisék voltak, amelynek záró alkalmával került kiszolgáltatásra a zarándokkeresztség is.

A zarándoklat nem csak egy lelki utazás, hanem egy komoly fizikai kihívás is. Az idei évben sajnos a természet sem fogadott bennünket kegyeibe. Volt részünk óriási hőségben, de óriási esőzésben is. De kis csapatunk kitartó volt, és Isten segítségével, az elemekkel dacolva is végig haladt a vállalt útvonalon.

 Azt gondolom, hogy a célba nem csak lelkileg megerősödve érkeztünk meg, hanem az egymás számára kevésbé ismert fiatalok egy egységes közösségként toppantak be. Fantasztikus élmény volt számomra, hogy egy „CSAPAT” fiatal pár nap alatt hogyan tud egymást segítő, támogató és szerető „KÖZÖSSÉGGÉ” formálódni!