Augusztus 27-én, csütörtökön tantestületünk nagy része Máriabesnyőre indult, ahol a Szűzanya közbenjárását kértük a tanévért, iskolánkért és diákjainkért, miközben igyekeztünk erősíteni a tanári kar tagjai közti összetartást is.

Az első nap nagy részét Gödöllőn töltöttük. Idegenvezetéssel megtekintettük a Királyi Kastély rendkívül gazdagon, igényesen berendezett tárlatait. Jártunk a színházteremben, az egykori lovardában, valamint bejártuk a korabeli bútorokkal és festményekkel díszített szobákat, amelyek a korábbi tulajdonosok, a Grassalkovich család, valamint Ferenc József és Erzsébet királyné (Sisi) emlékeit őrzik. A két világháború között Horthy Miklós és családja használta  a kastélyt, és az alagsorban óvóhelyet, bunkert alakítottak ki, amelyet szintén megnézhettünk. Jártunk a Grassalkovichok által épített patinás barokk kápolnában is, amelyben egykor az egész település együtt imádkozott – főnemesek és közrendűek egyaránt.

Az ebéd és a parkban való séta után továbbindultunk Máriabesnyőre. Elfoglaltuk a szállásunkat a Mater Salvatoris lelkigyakorlatos házban. Részt vettünk a Nagyboldogasszony Bazilikában tartott esti szentmisén, majd a helyi plébános és kapucinus szerzetes, Ciprián atya gondolatait hallottuk, ami azért is volt különleges élmény, mert a kapucinusok csak nemrégiben tértek vissza a településre húszévnyi távollét után. Ciprián atya mesélt a saját elhívásának történetéről, hivatásáról, gyermekek pasztorálása során szerzett élményeiről. Sok gondolatát kifejezetten nekünk, pedagógusoknak szánta. Beszélt arról, hogy nevelő munkánk során az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megtanítsuk a fiatalokat „felnézni az égre”. Ez azt jelenti, hogy a kereszténység tanítása a hétköznapi élet feladatain, nehézségein túl egy olyan perspektívát adhat nekik, amely a valódi, mélyebb örömekkel és érzésekkel teli, valamint küldetéssel járó élet lehetőségét nyitja meg előttük.

A szentmisét és az elmélkedést közös vacsora, majd beszélgetés követte. Ennek vezérfonala szintén a hivatás fogalma volt. Felidéztük tanári pályánk legmeghatározóbb élményeit, a legviccesebb és a legnehezebb pillanatokat. Közösen gondolkodtunk az oktatási rendszer nehézségeiről és a várható átalakításokról. A tanév kezdete előtt sokat jelentett ez az alkalom, hiszen megélhettük, hogy nem egyedül, hanem egy csapatban, egy közösség részeként tudjuk teljesíteni a ránk váró kihívásokat.

Másnap, pénteken rövid körtúrára indultunk, mely során útba ejtettük Teleki Pál, egykori magyar miniszterelnök sírját is, és Zsákai Dávid történelemtanár kollégánknak köszönhetően alaposabban is megismerhettük az ő életútját, valamint a magyar történelem egy meghatározó korszakát, különösen a két világháború közötti időszakot.

A kirándulás után megebédeltünk, majd idegenvezetéssel bejártuk a bazilikát és az altemplomot. A kegyhely két kegyszoborral is büszkélkedhet: az építkezéskor felfedezett, középkori eredetű, valamint az úgynevezett loretói Szűz Mária-szobrokkal. A kettő most egymás mögött van elhelyezve, a két szobor között valósággal „árad a kegyelem”. Ezen a különleges helyen helyeztük a Szűzanya elé kéréseinket, különösen a közbenjárásáértt fohászkodtunk iskolánk közösségéért.

Mindezek után pedig hálatelt szívvel keltünk útra, hiszen megtapasztalhattuk a közös imádság erejét. Nagyon köszönjük a lehetőséget a szervezőknek, a résztvevőknek és mindenkinek, akik hozzájárultak ennek a két napnak a megvalósulásához!

Kuluncsics Réka