Tisztelt Ünneplő Közösség!
Kedves Kollégák, Szülők, és mindenekelőtt Kedves Ballagók!

Igazgatóként nagy megtiszteltetés, de felelősség is útra bocsátó gondolatokat mondani ezen a helyen. Mert miközben egy ünnepi pillanat részesei vagyunk, ott van bennünk a búcsú csendes súlya is. Hiszen nemcsak diákokat engedünk ma útnak, hanem olyan fiatalokat, akiket éveken át nap mint nap láttunk, ismertünk, és megszerettünk.

Kedves Ballagók!

Emlékszem, amikor az első napokat töltöttétek a gimnáziumban. Voltak, akik otthonosan mozogtak, mert már nyolc éve ebbe az iskolába jártak, és voltak, akik még bizonytalanok, talán egy kicsit félénkek is voltak. Azóta eltelt négy év, és ma már egészen másként ültök itt: érettebben, határozottabban, és sokkal bátrabban.

Aztán láttunk benneteket küzdeni dolgozatokkal, felelni úgy, hogy közben a szívetek a torkotokban dobogott. Láttunk benneteket nevetni a folyosókon, vitatkozni, barátkozni, néha hibázni – és ezekből tanulni. Ezek az apró pillanatok azok, amelyek igazán számítanak. Ezekből áll össze az az út, amit ma lezártok.

De higgyétek el: nem csak ti tanultatok itt. Mi is tanultunk tőletek nyitottságot, új nézőpontokat – és azt, hogy minden generáció egy kicsit más, és ettől szebb a világ.

Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy az elmúlt évek helyszíne a Szűzanya oltalma alatt álló Marianum iskola volt. A hit, amit próbáltunk átadni nektek, nem elsősorban szavakból áll, hanem példákból, apró gesztusokból. Abból, amikor odafigyeltetek egymásra, amikor segítettetek, amikor kiálltatok valaki mellett. Ha ebből bármit magatokkal visztek, akkor már nem volt hiábavaló az itt töltött idő.

Eszembe jut egy reggel, amikor egyikőtök késve, lihegve érkezett, mégis megállt az ajtóban, és visszafordult, hogy segítsen egy társának, aki nála sokkal nehezebben érkezett. Akkor ez apróságnak tűnt, de számomra ez volt az a pillanat, amikor látszott: nemcsak tanultok, hanem formálódtok is.

Lehet, hogy lesznek időszakok, amikor több lesz bennetek a kérdés, mint a válasz. De ne féljetek ezektől a pillanatoktól. A hit sokszor nem a bizonyosságban, hanem éppen a keresésben születik meg.

Vigyétek magatokkal azt a csendet, amit egy-egy közös reggeli ima adott. Vigyétek a bocsánatkérés és a megbocsátás erejét, amit megtapasztaltatok. Vigyétek azt a felismerést, hogy az ember értéke nem a teljesítményében, hanem a szeretetre való képességében rejlik.

„Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít.” – Ezek Pál apostol szavai, és azt jelenti, hogy nem csak a saját erőtökre vagytok utalva. Isten akkor is mellettetek áll, amikor bizonytalanok vagytok.

Persze jönnek majd nehéz döntések. Lesznek utak, ahol nem lesz egyértelmű, merre tovább. De azt kívánom nektek, hogy legyen bátorságotok kérdezni, kételkedni – és hinni. Mert a hit nem a bizonyosság hiánya, hanem a bizalom jelenléte.

Kedves Ballagók! Pár nap múlva kezdődik az érettségi, és azután a Marianum is már csak múlt idő lesz. Számotokra már nem lesz több iskolai Veni Sancte és Te Deum, közös iskolai ünnepek és hétköznapok.

A folyósói öltözőszekrények titkos rejtekét is mások fogják élvezni.

És minden, ami valaha az osztálytermetekben történt, ott marad, lezárul és már csak szép emlék lesz.

Most, amikor megköszönjük Istennek a tanulmányaitok alatt kapott kegyelmeket, picit szomorúan élitek át az elválás pillanatait. Búcsút intetek mindennek, ami ismerős, már-már kényelmes is volt. Gondoljatok most hálával azokra, akik segítettek, biztattak, bátorítottak az évek folyamán – szüleitekre, családtagjaitokra, barátaitokra és tanáraitokra is.

Szeretném megköszönni Reményi Lászlóné Somlai Judit osztályfőnöknek, hogy az eltelt 4 évben odafigyelt rátok, és mindig a jó irányba terelt benneteket.

Adjon a Jóisten a következő évek feladataihoz, hivatásotokhoz és személyes életetekhez számotokra elegendő erőt, hitet és egészséget! Isten áldjon és kísérjen benneteket!

Takácsné Tóth Noémi

főigazgató