Minden évben elérkezik a tanévnek az a napja, amikor az általános iskolát befejező diákoktól búcsúzunk.

Most is látom magam előtt azokat a kisdiákokat, akik 8 évvel ezelőtt kissé félénken, kíváncsian, néha megszeppenve érkeztek az iskolába. Ma pedig itt álltok előttünk, magasra nőve, saját véleménnyel, határozott tervekkel, álmokkal.

Nyolc év hosszú idő. Ebbe a nyolc évbe belefértek dolgozatok és felelések, kirándulások és versenyek, reggeli késések és nagy nevetések. Belefértek barátságok, amelyek remélhetőleg egy életre szólnak. Belefértek nehezebb időszakok is, amikor talán úgy éreztétek, hogy túl sok a feladat, túl szigorúak a tanárok, vagy túl messze van még a nyári szünet.

És most hirtelen itt vagytok az általános iskola végén. Örülünk neki, hogy közületek 20-an nem búcsúznak a Marianumtól, mert ezt a gimnáziumot választották. Számítunk Rátok!

Az elmúlt években sok osztályt láttunk már elballagni, de mindegyik más és más volt. Ti is nyomot hagytatok az iskola életében. Megismertük a személyiségeteket, tudjuk ki az, aki mindig segít másokon, ki az, aki csendben, de kitartóan dolgozik, ki az, aki mosolyt csal a többiek arcára, és ki az, aki képes újra és újra felállni egy-egy kudarc után.

Talán észrevettétek, hogy tanáraitok nemcsak tanítottak benneteket. Veletek együtt örültek a sikereiteknek, aggódtak értetek a nehézségek idején, és büszkék voltak rátok egy jó eredmény vagy egy jócselekedet láttán.

Katolikus iskolában különösen fontosnak tartjuk, hogy ne csak jó tanulókat, hanem jó embereket neveljünk. Nem azért, mert tökéletesnek kell lennetek, hanem azért, mert hisszük, hogy Isten minden emberben ott látja a jót, a lehetőséget, a kibontakozó hivatást.

A nyári szünetet követően új tanárok, új osztálytársak, új kihívások várnak rátok. Lesznek helyzetek, amikor könnyebb lesz sodródni a tömeggel, mint kiállni azért, amit helyesnek gondoltok. Lesznek pillanatok, amikor kételkedni fogtok magatokban. Ilyenkor jusson eszetekbe, hogy többre vagytok képesek, mint amennyit éppen láttok magatokból.

És jusson eszetekbe az is, hogy soha nem vagytok egyedül. Isten nemcsak az ünnepi alkalmakon van jelen az életünkben, hanem a hétköznapokban is: a döntéseinkben, a kapcsolatainkban, a küzdelmeinkben és az örömeinkben.

Köszönöm pedagógusainknak, hogy tudásukkal, hivatástudatukkal és emberségükkel minden helyzetben segítették a rájuk bízott fiatalokat.

Kedves Ballagók!

Amikor ma kiléptek innen, ne úgy gondoljatok erre az iskolára, mint egy lezárt fejezetre. Inkább úgy, mint egy biztos alapra, amelyre tovább építhetitek az életeteket.

Ma nemcsak búcsúzunk tőletek, hanem útra is bocsátunk benneteket. Vigyétek magatokkal mindazt az értéket, amelyet itt kaptatok. Legyetek nyitottak a tudásra, hűségesek hitetekhez, becsületesek munkátokban, és szeretetteljesek kapcsolataitokban.

Mi pedig itt maradunk, és imáinkkal kísérve figyeljük, hogy merre vezet az utatok.

Isten áldjon benneteket, és Ő kísérje minden lépéseteket!

Takácsné Tóth Noémi főigazgató