Szerdán rendhagyó énekórán vettek részt gimnáziumunk tanulói: vendégünk Bősze Ádám zenetörténész, rádiós műsorvezető volt, aki nemcsak a komolyzene világába kalauzolt el minket, hanem saját útkereséséről is mesélt.

Előadásában bepillantást nyerhettünk életébe: nem vallásos családban nőtt fel, mégis az esztergomi ferences gimnáziumban tanult, szerzetesi hivatásra készült, végül mégis a zene iránti szenvedélye határozta meg életét. Megosztotta velünk azt a négyperces zeneművet is, amely meghatározó fordulópontot jelentett számára: ez indította el a komolyzene irányába, végleg szakítva punkzenei múltjával.

A 12. évfolyamosok az óra után beszélgettek a hallottakról. Az érettségi előtt különösen inspiráló volt számukra az előadó története, amely a pályaválasztás dilemmáira is reflektált. Sokan kiemelték, hogy megerősítést kaptak abban, hogy érdemes követni az érdeklődésüket, tehetségüket – még akkor is, ha az útjuk kanyargós. Mások számára az előadás optimizmusa és az „ellenszélben is mindig lesz valahogy” szemlélete volt meghatározó. A kitartás, az önfegyelem és a célok fontossága is visszatérő gondolatként jelent meg.

A diákok őszinte kritikát is megfogalmaztak: szerintük a komolyzenei nevelésnek kisgyermekkorban kellene elkezdődnie, és a klasszikus zene népszerűsítése komoly kihívás. Ugyanakkor érdekes volt, hogy zenehallgatási szokásaikról szólva hasonló eredmények születtek, mint Bősze Ádám nemrég végzett kutatásában: legtöbben algoritmusok vagy baráti ajánlások alapján választanak zenét.

Köszönjük Bősze Ádámnak ezt az inspiráló és gondolatébresztő rendhagyó órát!