- április 4-én a trianoni békediktátum által kijelölt határok szakadékként választották el a magyart a magyartól, testvért a testvértől. Mi magyarok sohasem felejthetjük el, hogy ha más országokban élünk is, mégis összetartozunk, összeköt minket a közös kultúra, szellemiség és történelem. A közös identitás megélésére vállalkoztak iskolánk 7. osztályos diákjai is, akik a Határtalanul Program keretében hosszú utat tettek meg Erdély szívébe, a Székelyföldre, hogy megismerjék a külhoni magyarság mindennapjait.
- április 22-én kora reggel nagy izgalommal indultak el a hetedikesek, hogy a 602 km távolságot leküzdve megérkezzenek Farkaslakára. Útközben Segesvárra is tettek egy kitérőt, ami külön öröm volt a 7.a osztályosok számára, hiszen német nemzetiségi tagozatosok jobban megismerhették az erdélyi szászok kultúráját is. A hosszú nap végén gőzölgő, forró leves és pörkölt várta a fáradt diákokat. Mindenki nagyon dicsérte a szállásadó főztjét!
A második napon lehetőség nyílt jobban elmélyedni a székelyek világában: a gyerekek először egy rövid sétát tettek a szovátai Medve-tónál, majd Korond felé vették az irányt, ahol már vártak rájuk a kézművesek. A diákoknak lehetősége volt megismerkedni a sóvágó, a fazekas és a faesztergályos munkával sok-sok élményt szerezve. A gyerekek maguk is kipróbálhatták ezeket a kézműves munkákat: néhányan a cserépedények díszítésében leltek örömet, mások pedig egy-egy lengőtekebábu elkészítésében segédkeztek az eszterga mellett. Korond híres vásárló paradicsom, így a kirakodók standjainak és az ajándékboltok megtekintésére is mindenképp kellett időt szánni. A vásárlás után Székelyudvarhely, az ún. székely főváros következett. A várostól nem messze található a Mini Erdély Park, ahol Erdély legfontosabb épületeinek, városainak makettját lehet megtekinteni. A nap során iskolánk hetedikesei meglátogatták Tamási Áron, erdélyi magyar író és Orbán Balázs sírját, akit egyébként a legnagyobb székelynek is neveznek, és elhelyezték koszorúikat.
Ahhoz, hogy valódi kapcsolatok alakuljanak ki az elszakított országrészek lakói között, mindenképp szükség van találkozásokra. Erre a harmadik napon adódott alkalom, amikor a farkaslaki iskolásokat látogatták meg diákjaink. Az erdélyi fiúk rögtön ki is hívták egy barátságos focimeccsre a magyarországiakat, a lányok pedig hosszan beszélgettek az ottani lányokkal. Természetesen a tanárok is örömmel társalogtak erdélyi kollégáikkal. Talán az egész kirándulás legszebb élménye ez az iskolai látogatás volt! Az iskolából Veresegyházának vette a busz az irányt, ahol már egy traktor várt a gyerekekre, és indulhatott az út fel a Hargitára. Az utolsó két kilométert fel a csúcsra már gyalogosan kellett megtenniük. De ez nem volt ám olyan egyszerű! Hiszen majdnem térdig érő hóban kellett feltúrázni. A havas táj és a fantasztikus kilátás miatt viszont teljesen megérte!
Sok-sok élménnyel a hátuk mögött indultak haza diákjaink az utolsó napon. Útközben még megálltak, hogy megcsodálják a tordai sóbányát, és végig járják annak több száz lépcsőfokát. Ezt követte a több száz kilométer út haza. Fáradtan bár, de annál nagyobb örömmel, rengeteg szép emlékkel szálltak le a diákok végül a nagy utat megjárt buszról.
